Tekintsünk most el attól, hogy mennyire minőségi alkotás Az utolsó jedik című film. Ahol éppen nem az egekbe magasztalta a filmet a sok (talán fizetett?) véleményvezér, ott milliószor leírták vagy elmondták az időnként megmagyarázhatatlan viselkedésű karakterekkel, a zsákutcába torkolló mellékszállal, a fölöslegesen hosszú cselekmény tisztázatlanul maradt logikátlanságaival, a legtöbbször infantilis és/vagy drámagyilkos időzítésű humorral kapcsolatos problémákat, mit lehet még ezekről elmondani? Egyébként is, akár jó a film, akár rossz, előbb-utóbb úgyis megnézed, ha jó, azért, ha rossz, akkor meg azért – mert ez a Star Wars, ezt látni kell. Tartozom továbbá azzal a vallomással, hogy igazából engem – egy szűk kisebbség tagjaként – távolról sem érdekel a filmsorozat annyira, hogy kritikát írjak a róla, viszont az új epizódok körül csapott hisztéria meg ez a zabolázatlan ömlengés internetszerte, sokkal inkább felkeltette az érdeklődésemet.
Nem árulok el egetrengető újdonságot, ha azt mondom, a Disney 2012-ben nem csupán egy filmsorozat franchise-jogait vette meg, hanem sokkal inkább egy páratlanul népszerű pénzgyárat vásárolt magának. Az első, 1977-es Csillagok Háborúja forgatásakor George Lucas fél millió dolláros rendezői díjról mondott le a 20th Century Fox filmstúdió javára a merchandise-jogokért cserébe. A stúdió akkor még testületileg nézte sültbolondnak Lucast, pedig ő ezzel nagyon beletenyerelt a mézesbödönbe: a merchandise-ban az a jó, hogy ha elég erős ingert sikerül elültetni a fejekben egy markáns stílusú filmes univerzummal, nemcsak a mozi kasszájánál, hanem még hónapokkal-évekkel később, az üzletekben is dőlni fog a lé.
Már eleve a legelső filmtől kezdve a sorozat egész világa úgy van kitalálva, hogy egy jó nagy halom méregdrága játékfigurát meg fénykard-imitációt el lehessen vele adni. A dolog egészen nevetséges mértékig el tud fajulni: emlékszem rá, hogy az előzménytrilógia mozis vetítésének idején kapható volt a „Yoda-szóda”, ami azon kívül nem tudott semmi különlegeset, hogy a csomagolásán a kis zöld csávó képe virított. Most meg, amikor a Disney úgy határozott, hogy mégsem volt annyira jó ötlet az Adam Driver által alakított karakternek, Kylo Rennek a fejére maszkot tenni (általában sem hátrány egy színész esetében, ha látszik az arca, de Skype-olni is biztosan könnyebb volt így a csajjal), az elhibázott döntést a teljesen fölösleges, de nagyon cuki, sírós szemű, nyünyögő kis pingvincsirkékkel hozták helyre. Nem hülye a Disney, ha már egy átlagos kelet-afrikai ország több éves költségvetését ráköltötte, az utolsó centet is ki fogja facsarni a franchise-ból. Ha a kölköknek nem fog kelleni többé a Kylo-sisak, majd ott van az űrcsirke. Meg jégróka, akarom mondani, kristályróka is van, nyitva a bazár, tessék-tessék!